Szombaton került a budapesti vásárváros területén megrendezésre az anime-, manga- és más fantasyrajongók egyik legjelentősebb hazai rendezvénye, az őszi MondoCon. Az eseményen évente átlagosan több mint 25 ezer fan nyüzsög, akik közül sokan élethű jelmezek segítségével igyekeznek belebújni kedvenc anime hősük bőrébe, hogy így fejezzék ki rajongásukat a műfaj iránt. Vajon minek köszönheti hatalmas népszerűségét az anime, és miért látsz furcsa jelmezekbe bujt embereket?

Nem csak gyerekeknek szól

Elterjedt – és a rajongók számára az egyik legbosszantóbb – tévhit, hogy az animék csak a gyerekeknek és a tiniknek szólnak. Mivel hazánkban a 90-es évektől kezdve főként a fiataloknak szóló animék terjedtek el, ezek váltak széles körben ismertté. A helyzet ezzel szemben az, hogy a japán animációs filmek több korosztályt is megcéloznak, hiszen számtalan műfajt képviselhetnek az akciótól kezdve a gyerekmesén, a drámán és a sci-fin keresztül egészen a romantikus animékig. Ráadásul a nyugati filmekhez hasonlóan találkozhatunk egész estés filmekkel, tévésorozatokkal vagy videóanimációkkal is. Hamar belátható hát, hogy az általános nézet ellenére az animék közel sem csak a gyerekeknek szólnak.

Cuki

Kár is tagadni, rengeteg animeszereplő cuki. Bármennyire is furcsán hangzik, a legtöbb anime tudatosan épít erre. A készítők úgy formálják a szereplőket, hogy azok ne csak személyiségükkel és a történetben betöltött szerepükkel nyerjék el a néző szimpátiáját, hanem külső megjelenésükkel is. Ennek érdekében a szereplők megrajzolásánál arra törekednek, hogy a karakter ne csak egyszerű, de igen kifejező, és ami a legfontosabb, megnyerő is legyen. Ez az oka például annak, hogy a karakterek többsége ártatlan, nagy szemekkel, pisze orrocskával, pici szájjal, színes hajjal, vagy éppen egyedi, szuper ruhával jelenik meg.

Több műfajt is vegyíthet egyszerre

Sok animét nehéz tisztán egy műfajhoz sorolni, mivel a jellegzetességek összemosódása miatt átmenetet képeznek a stílusok között. Erre a legjobb példák azok a japán animációs filmek, amelyek könnyed, vicces formában indulnak, majd a cselekmény és a karakterek fokozatosan komplexebbé, bonyolultabbá sőt, akár drámaivá válnak. A felszínen látszólag egyszerű – a szemlélő számára akár bugyutának tűnő – történetek nem ritkán komoly mondanivalót fogalmaznak meg, így az animéknek ezáltal nem csupán szórakoztató szerepük van, de tanító, szocializáló és értékteremtő funkciót is betölthetnek.

Kreativitásra sarkall

Számtalan animerajongó rajzolja újra kedvenc szereplőit, és hát a Mondoconon látott jelmezek sem maguktól készülnek el. Az animék bizonyítottan kreativitásra ösztönzik rajongóikat mivel maguk is egyfajta alternatív valóságot teremtenek jellegzetes rajzaikkal, történeteikkel és szereplőikkel. Nem kell több bizonyíték erre, mint az animék hódolóinak önálló alkotásra való igénye; sokszor közösen rajzolnak, zenélnek, vagy éppen pénzt és időt nem kímélve saját kezűleg készítenek anime stílusú ruhákat és jelmezeket.

Szöges ellentéte a nyugati rajzfilmeknek

Az anime egyik legnagyobb húzóereje kétségkívül az, hogy hazai gyártású ifjúsági tévéműsorok hiányában tulajdonképpen az egyetlen alternatívát jelentik a nyugati (ifjúsági) tartalmakkal szemben azoknak, akik nem kíváncsiak az Én kicsi pónimra vagy a Madagaszkár pingvinjeire. Az anime alkotások egyik fontos megkülönböztető jegye például a narratív keret, amely szerves része a történetmesélésnek, de ne feledkezzünk meg a kizárólag az animékre jellemző hatáselemekről – például a mozgás illúzióját vagy a drámaiságot megteremtő megoldásokról – sem.