Puzsér Róbert Facebook-oldalán közölt bejegyzésében, melyet a mandiner.hu szemlézett, igen negatív fényben tünteti fel a magyar tengert.

"Anyátoknak a Riviéra!" című írásának már a felütése nagyon erős: „A Balaton a kivagyiság, a kapzsiság és a kultúra nélküliség zarándokhelye lett az ezredfordulót követő évtizedre.”

A folytatás sem különb, most csak két bekezdést idézünk a szövegből: „…A Balaton pedig fokozatosan elnéptelenedett, kihalt és elprolisodott. Ezt persze nem csak a németek elmaradása okozta, legalább annyira az a sok magyar, aki inkább lement a horvát tengerpartra: Fiumébe vagy Dubrovnikba. Ezért pedig nyilvánvalóan a velejéig kapzsi balatonparti kereskedelmi szektor a felelős. Amikor a magyar embernek már az az élménye, hogy Nyugat-Európában egy vagy két héten át olcsóbban kijön vacsorával meg szállással, mintha a Balatonon lenne, akkor jogos a felháborodás és indokolt a döntés, hogy a németek mintájára a hazai turisták is hátrahagyják a magyar tengert új úticélok reményében.

Mi zajlik ma a Balatonon? Mi az uralkodó mentalitás? Az, hogy abban az ócska, még kifőzdének sem nevezhető hekkezőben vagy lángossütő bódéban, amelyik papírtányéron rakja le eléd a sült kolbászt, a háromszoros árát hagyod a budapestinek. Nem a salgótarjáninak vagy a kecskemétinek, hanem a budapestinek, ami országosan nagyon magas! Aztán, amikor számon kéred az ötszáz százalékos hasznot, képesek azt a pökhendi választ adni, hogy őnekik három hónap alatt kell kitermelniük azt, amire másnak Budapesten egy éve van. És erre a gondolkodásmódra még büszkék is! Ki mondta ezeknek, hogy kilenc hónapig nem szabad dolgozniuk? Hol van ez leírva? Mi az, hogy három hónap alatt kell? Azért kell, mert ő úgy döntött, hogy fosztogatni fog arra hivatkozva, hogy hurka meg lángos?!

Ennek megfelelően ma már leginkább csak azok vannak lent a Balatonon, akiknek saját nyaralójuk van, egyrészt mert nem kell költeniük szállásra, másrészt mert ők el tudják látni magukat, és nincsenek rászorulva a háromezerötszáz forintos sült kolbászra. Így vált a Balaton a rendszerváltás utáni Magyarországnak a mai nyomorúságos tükrévé, és semmi sem annyira, mint Siófok a maga prostituáltjaival.

Az egykori Aranypart ma nem több, mint egy kultúra nélküli proli-bazársor, ahol egymás mellett sorakozik a török büfé, az olasz étterem meg az amerikai diner house. Semmiféle arculata nincs a Balatonnak, sem európai, sem regionális, sem nemzeti: semmilyen. Hitvány kirakata az országnak, ahol lumpenprolik fosztogatják a maradék külföldi turistát, a gyrosos táncoltatja a beginázott prostit, a szabadságát töltő német szakmunkás meg elviszi szobára, ahol a szegényes lambériának döntve dugja meg.”

Puzsér az eredeti blogbejegyzésben ezek után tovább ekézi a magyar tengert. 

Meg kell újítani a Balaton imázsát!

Bizonyos dolgokban egyetért Puzsérral, ugyanakkor némiképp máshogy látja a Balatont Máté József, a Balaton Barátai Márkaműhely alapítója. Részben Puzsér írására reagálva a minap felhívást intézett a szakmához, amelyben egy a Balaton imázsával foglalkozó konferencia szükségességét hangsúlyozza:

„A kivéreztetett és sorsára hagyott Balaton-hírnév megmentése érdekében közös cselekvésre szólítunk minden érintettet, miután - a szezonális médiaekézés záróakkordjaként - Puzsér kolléga is szíven döfte a Balaton-imázst (sajnos nem minden alapot nélkülöző, ám Siófokkal aránytalanul igazságtalan) arculatrontó, márkaszomorító írásával: "Anyátoknak a Riviéra!" Szakmai ellenlépésként - a Balaton Barátai Márkaműhely kezdeményezésére - meginvitálom a szunnyadó felelősöket a még nem létező Balatoni Turisztikai Kerekasztal köré, hogy egy rendhagyó konferencia keretében új pályára állíthassuk a tómárkázással és a Balaton-imázs tervezésével kapcsolatos szakmai gondolkodást.

A konferencia megrendezését télre javasolnánk, hogy azt még a fakutyák is megugassák, és hogy ne csak a főszezoni Balcsi-érzet uralta bebetonozott nyárkép rajzolja meg a messziről jött résztvevőknek a Balaton sokszínű arcát, mindenkori üzenetét. (Ha Siófok a Nyár Fővárosa, akkor télen micsoda? :) A Balaton-márkázás jobb megalapozása érdekében mostantól közös műhelymunkát tervezünk az érintett és remélhetőleg nem érdektelen szakmai, kormányzati, önkormányzati partnerekkel. Társklubunk, a Hungary NEXT ország-márka-műhely gondolkodóival kiegészülve kívánunk e kezdeményezés szakmai fáklyavivői lenni, mivel a két téma kéz a kézben jár.

A Balaton-márkázás költői kérdéskörébe betársulva többek közt az alábbi irányadó stratégiai kérdések témagazdáiként segíthetünk nagyobb fordulatra kapcsolni a Balaton döcögő marketingszekerét:

1. Mi a valódi baj a Balatonnal?

2. Ki/mi a felelős a balatoni szezon és nyaralótömegek elsorvasztásáért?

3. Hogyan fékezhető, mivel és mikorra állítható meg ez a lejtmenet?

4. Miért érzik magukat otthonosabban a magyarok az Adrián? Leleplezzük az utóbbi évtized nagy turisztikai rejtélyét!

5. 2014-ben mekkora imázstőkével gazdálkodhattak a tómarketingesek? Ez mire volt elég?

6. 2015-re mit üzen a Balaton az itt élőknek, a helyi vállalkozóknak, az idelátogató hazai és külföldi vendégeknek, a tó gazdáinak?

7. Újramárkázás és egységes, szakmailag menedzselt tókommunikáció nélkül mit hozhat a Balaton-fejlesztés (2014-2020) a helyi turisztika konyhájára, az ország asztalára?

8. Kopott nemzeti imázs = befürdött Balaton-vonzerő? (a tómarketing és az országmárkázás kapcsolata, kölcsönhatásai)

9. Siófok - Füred - Keszthely: a Balaton márkázás Bermuda-háromszöge?

10. Ki varrja meg a Balaton ünneplő ruháját? (turisztikai "divatbemutató" a Balaton Stratégia kigondolóitól)

11. Balatoni márkabárka? Létezik-e ma Magyarországon és hol van olyan egyetemes tudás, vagy tudásközpont, aminek hullámzása mentén létrejöhet egy újragondolt, egységesen kommunikálható Balaton-márka?

12. Kik kezében van ma a Balaton sorsa, jövője? A magyar tenger sokat látott vize honnan remélhet marketinges vérátömlesztést?

13. Mit tanulhatunk az Adriától? Adria kontra Balaton az Adria-marketinges szemszögéből”

A konferenciára a szervező Puzsér Róbertet is várja.

Provokatív szóviccek

A megbeszélésen vélhetően szóba kerül majd a szerző egy korábbi blogbejegyzésében érintett divatmárka, a balcsioriginal is, amely több provokatív feliratú trikót is piacra dobott a nyáron. Lehet lamentálni, hogy a Siófuck, a Hekk and Drugs and Rock’n Roll, vagy a Balatoverdose, ne adj isten, a Balatoff szövegezésű nyári ruhadarabok viccesek vagy inkább sértőek a Balatonra nézve.

Mindenesetre a profi pólógyárosok honlapja szerint a céljuk egy életérzés közvetítése volt:” Mi a Balcsi? Szerintünk, amikor bepattansz a kocsiba, az arcodba csap a huzat, miközben a kedvenc számod szól, vagy amikor vonaton ülve alig várod, hogy végre megpillantsd a vizet. Amikor egy lenge pólóban lesétálsz a partra, megkeresed a tökéletes helyet, ledobod a törölközőt és először csobbansz. Amikor árnyékba húzódsz és kikérsz egy hekket vagy lángost, ami mindig pont olyan jól esik, mintha életedben először ennéd. Amikor vitorlázol, napozol, próbálsz megmaradni a szörfdeszkán, padról nézed a naplementét, összejössz valakivel, vagy találkozol sok mindenkivel, és persze elindulsz bulizni, fesztiválozni, mert itt sosincs vége a napnak. Na ez mind a Balcsi, hiszen ez nem csak egy hely, sokkal inkább életérzés …amit mostantól végre magadon is viselhetsz!”

Itt tartunk most, ugyanakkor biztosak vagyunk abban, hogy a vitának lesz folytatása, amelyről természetesen beszámolunk majd olvasóinknak.