Erőmű kontra világörökség
A korábban tradicionálisan élelmiszeriparra épülő szerencsi munkaerőpiac cukor,- és csokoládégyár hiányában továbbra sem remélheti, hogy esetleg hasonlóan élelmiszeripar települ a városba, annak ellenére, hogy például egy öblösüveggyár pont a terület piacához tudna igazodni, nem beszélve arról az apró részletről, hogy öblösüveggyárunk már nincs is az országban. A Tokaj-Hegyalja kapujaként ismert város 2002. óta emlékművel is hirdeti, hogy itt kezdődik a világörökségi terület, ugyanakkor a régi cukorgyári kémények helyére új kémények emelkednek a tervek szerint hamarosan, melyekben szalma és egyéb bioanyag elégetésével nyernek energiát. Mivel például pont az egyik majdani fontos nyersanyag a szalma igen könnyű fajsúlyú anyag, ezért a fő problémát nem is a leendő erőmű látképe jelenti, hanem az a kiszámíthatatlan mennyiségű kamionforgalom, ami a kellő volumenű nyersanyagot fogja szállítani a tervek szerint 200 km-es körzetből. Ennek a kamionforgalomnak viszont már az összes tokaj-hegyaljai település áldozatul esne. Másik félelemre okot adó tényező a mikroklíma felmelegedése az erőmű hő kibocsátása miatt. Ismeretes a precizitást igénylő szőlőkultúra nem viseli el következmények nélkül, az akár pár tized fokos eltéréseket sem. A szerencsi erőmű projekt beindult, azóta egy fontos befektető kilépett, egyelőre a várakozó álláspont a jellemző. Bízunk benne, hogy olyan megoldás születik hamarosan, melyben mind a Tokaj-Hegyaljai világörökség sértetlen marad, mind Szerencs súlyos munkanélküliséggel küszködő lakossága megfelelő munkához jut. Egy ilyen erőműben az automata irányítás miatt jó ha 100-an dolgoznak majd, tehát mindenképpen kell, hogy legyen erre a munkahelyteremtésre sokkal megfelelőbb megoldás – mondták el aggodalmaikat a helyi szolgáltatók az önkormányzatokat, pincéket, szállodákat, éttermeket tömörítő Tokaj Turizmusáért Egyesület tokaji sajtóútján.
