A végleges jelentkezést 2012-ben sem adhatják be - hangoztatta Tang Vej (Tang Wei), a kínai kulturális örökségvédelem hivatalának szakigazgatója a Hszinhua hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Mint mondta, öt éve kezdtek a munkába, de évek óta halasztódik a jelentkezés beadása, mivel újabb és újabb akadályokba ütköznek.   

A döntés az újabb dátumról

"Minden ilyen találkozó alkalmával megegyezünk az új programban, de a vállalt kötelezettségek végül sosem teljesülnek időben, s maradéktalanul" - jelentette ki Tang.   

Kína és néhány közép-ázsiai állam, köztük Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán 2006-ban határozta el együttesen, hogy kéri, minősítsék hivatalosan is a világörökség részének a Selyemutat. Egy évre rá Párizsban egy dokumentumot is aláírtak, amelyben elfogadták, hogy elsőként a Selyemút menti történelmi helyszínek listára vételét javasolják, s meghatározták a jelentkezés ütemezését is.    

"A kevés gyakorlat és a kulturális örökségvédelem módszerei, irányítása terén mutatkozó hiányos ismeretek miatt még hosszú út áll előttünk, hogy megfeleljünk a nemzetközi szabványoknak" - magyarázta Tang.   

"Példa nélküli

a nagyszabású, több nemzetre kiterjedő összefogás, mint amilyen a Selyemút elfogadtatása érdekében megmutatkozik" - jelentette ki Csing Feng (Jin Feng), az UNESCO Világörökség Központjának térségi vezetője. Rámutatott arra, hogy egyes érintett közép-ázsiai országokban a bizonytalan a politikai helyzet hátráltatja a jelentkezést, illetve az ahhoz szükséges feladatok teljesítését .   

A Selyemút az ősi Csangan (Chang'an), a mai Hszian (Xian) várostól indult, s Nyugaton a Földközi-tenger térségét, míg délen az indiai szubkontinenst érintve több mint 10 ezer kilométeren át húzódott. Kínai szakasza 4 ezer kilométerre tehető. Mint a leghosszabb és világra legnagyobb befolyást gyakorló kereskedelmi útnak fontos szerepe volt Kelet és Nyugat összekötésében.   

Kína hat

tartományában, illetve autonóm területén 48 történelmi emlékhelyet jelöltek meg a Selyemút mentén. Valamennyi közigazgatási terület végzett a szükséges adminisztrációval, s a meghatározott helyszíneken végrehajtotta a rá vonatkozó örökségvédelmi, környezetvédelmi projekteket.   

A kínai központi kormány 80 millió jüant - 2,3 milliárd forintot - költ évente csak az északnyugat-kínai Hszincsiang-ujgur (Xinjiang Uygur) autonóm területen lévő - Selyemút menti - műemlékek védelmére. Hszian kormányzata pedig szintén milliárdokat költött például a Taming (Daming) palota rekonstrukciójára, mivel az is a megjelölt emlékhelyek között szerepel.   

A helyzetet, illetve a jelentkezés rendjét némileg bonyolította, hogy utóbb Japán, Dél-Korea, India, Nepál, Afganisztán és Irán is csatlakozott a projekthez, s Japán, Irán, illetve India szeretne vezető szerephez jutni benne.   

Csing Feng azonban úgy véli: dacára annak, hogy tizenkettőre nőtt a részt vevő országok száma, a "magot" továbbra is Kína képezi az öt közép-ázsiai országgal. Aggasztónak nevezte ugyanakkor, hogy ha az eredeti indítványozók ismét csúsznak a határidővel, a többiek megelőzhetik őket.

Übegisztánban

a Semelyút a közép-ázsiai ország mostani, intenzív turisztikai nyitásának középpontjában áll. Az előző rendszerben a keleti blokkban a mainál sokkal jelentősebb idegenforgalmi népszerűségnek örvendő Üzbegisztán újabban jelentős összeget fordít turisztikai marketingre, melynek során a Selyemút rájuk eső szakaszának kulcsfontosságú állomásait - Szamarkand, Buhara, Khiva - igyekeznek újra a magyar köztudatba - is - behozni. Az ezt feltáró utunkról hamarosan részletesen számolunk be mind a Turizmus Online, mind pedig a Turizmus Trend hasábjain.