Friuli–Venezia–Giulia a Magyarországhoz legközelebb eső olasz tartomány. Az osztrák határtól tizenegy, Szlovéniától pedig nyolc kilométerre fekvő Tarvisio az Alpok által körülölelt festői völgyben fekszik. A várost honfitársaink elsősorban a piacáról ismerik, Olaszországból hazafelé sokan tartanak itt egy szusszanásnyi szünetet, búcsúznak Olaszországtól, vásárolgatnak. Talán nem is sejtik, hogy a közelben fekvő tavak milyen különleges élményt nyújtanak a szelíd turizmus kedvelőinek. A két kisebb és két nagyobb tó közül mi e két utóbbit jártuk körül, egy rövid túra keretében. A sétaút vadregényes, a tavak ezerféle zöldben pompáznak, a levegőt harapni lehet. A legközelebbi partján évtizedek óta áll az Edelweis nevű kisvendéglő, amely egykor arról is volt nevezetes, hogy a fogyasztásért három ország valutájával lehetett fizetni.

A tartomány gyöngyszemei

A 100 ezer lakosú Udine a festő Tiepolo városaként ismert. Ha sürget az idő, a híres festő munkásságának a felfedezése lehet az egyik rendezőelv a városnéző túra során. A tartomány igazi meglepetéseit azonban a kisebb városok, települések tartogatják, amelyek színes gyöngysorként ékesítik a tartományt. Egyik ilyen város Pordedone, ahol a római, barokk és gótikus hatások váltják egymást. Az 50 ezres város ütőere a korzó, amelynek patinás, árkádos épületeinek tövében butikok, éttermek és kávézók simulnak a középkori környezetbe. Itt még a kevésbé jól tájékozódó turisták is otthonosan mozognak, a Vittorio Emanuele korzó biztos referenciapont. A sétálóutca órákig remek időtöltést nyújt. A Szent Márk tér, a Palazzo Ricchieri, a Palazzo Montereale és a Szent Márk-katedrális csak néhány az útba eső látványosságok közül. A közelben fekvő Spilimbergo az út másik fénypontja. Mozaikiskolája állítólag az egyetlen olyan intézmény Európában (talán az egész világon is), ahol iskolarendszerű képzés keretében lehet megtanulni a mozaikkészítést. Szerveznek tanfolyamokat is, amelyekre a világ miden pontjáról várnak érdeklődőket. Az iskola bejárásakor meglepődve tapasztaltuk, hogy mozaikból mindenféle stílusú kép készíthető, a falakon a klasszikus ókori mintáktól a szürrealizmuson keresztül az ausztrál őslakos motívumokig minden viszontláthattunk.

A tengerparton az ősi Grado igazi képeslap város, amelynek labirintusszerű központja az 5. században épült. A szűk utcák sikátorai kellemes hűvöset nyújtanak a hőség elől védelmet keresőknek, romantikus nappali és esti barangolások ideális helyszíne. Közepén két templom, a Santa Maria delle Grazie és a Szent Eufémia mártírnak szentelt katedrális található, mellette áll a Battistero, a keresztelőkápolna. Grado másik látványossága a közel húsz kilométer hosszú tengerpart. A lagúnákkal szegélyezett parton jachtok százai sorakoznak, a sétányon szállodasor és kávézók állnak példás rendben. Grado mellett található egy UNESCO világörökségi helyszín is, Aquileia. A várost a hunok pusztították el 452-ben, a lakosság a mai Velencébe és Gradóba menekült, belőlük lettek e városok alapítói. A római birodalom egykori metropolisza ma egy hatalmas régészeti múzeum, amelynek bejárásához egy egész nap kellene. A bazilika kötelező megálló, mozaikpadlója a legnagyobb Európában. A szlovén határon találunk egy másik nevezetes kisvárost, Goriziát, amely a Habsburgok korában az osztrák Nizza-ként vált ismertté. A középkori vár mellett másik fő látványossága a régi vasútállomás, amelynek egyik fele 1947-ben Olaszországhoz, a másik a volt Jugoszláviához tartozott. Szlovénia függetlenné válásakor a fél várost is megörökölte, majd a schengeni egyezmény életbe léptekor a határ végleg elvesztette jelentőségét.

Habsburg köntösben

Triesztben, az egykori Monarchia kulcsfontosságú kikötővárosában minden magyar otthonosan mozog. Ismerős az építészet, a kávéházak, az egész miliő. Az emberek stílusa, habitusa viszont hamisítatlanul olasz. Az origó a város főtere, a Piazza dell'Unita d'Italia, ahol szállásunk, a patinás Grand Hotel Duchi D'Aosta is található. Entriőrje épp olyan elegáns és fényűző, mint a neve, magyar származású tulajdonosa személyesen fogadott bennünket. Itt szállt meg egykor spanyolországi Mária, I. Ferdinánd felesége, Carlo Goldoni és természetesen a tartomány fenegyereke, Giacomo Casanova is tiszteletét tette. A tér kicsit a velencei Szent Márk térre emlékeztet, grandiózus, nyüzsgő, igazi közösségi tér. Bő fél napunk volt a város feltérképezésére, amelybe egy tematikus kávé vagy irodalmi túra kényelmesen belefér. A város hemzseg a kávéházaktól, nem véletlen, hiszen ideérkezik az olasz nyerskávé import fele. Van hagyományos monarchiabeli, akad ultramodern, de gyarmati stílusú is. Szintén egy fél nap szükséges a várhegy bebarangolásához, amely a központból gyalogosan is megközelíthető. Az út kissé meredek, de megéri, mert innen a város egy melankolikusabb, meditatívabb arcát mutatja.