A Kartago programja a Vörös-tenger szerelmeseinek nagy ajándék. A túra ugyanis nem az egyiptomi Tabára való érkezés másnapján, hanem az azt követőn indul. Így egy teljes nap áll rendelkezésre a strandolásra, felszíni búvárkodásra a társaság tabai bázisszállodájában, a Sonestában. A levegő és a tenger decemberben is kellemes hőmérsékletű, a szálloda partjainál húzódó zátonynál olyan meleg a víz, mint a Balatonban jobb nyári napokon. A tabai búvárkodás páratlan élményekkel gazdagítja az embert. A vízben egzotikus korall- és halcsodák arzenálja fogadja a fürdőzőket, és ha feljövünk, hogy megigazítsuk búvárszemüvegünket, a szálloda mögött kezdődő kősivatag óriási, kopár hegyláncaiban gyönyörködhetünk. A kontraszt olyan nagy, hogy a szemlélőnek az az érzése támad, mintha a sivatag ürességéért a tenger gazdagságával kárpótolta volna a teremtő ezt a vidéket. A körutazás másnap az egyiptomi– izraeli határ átlépésével kezdődik, majd Eilaton keresztül az izraeli–jordániai határon való átkeléssel folytatódik. A procedúra hosszadalmas, és olykor a nehéz poggyászokkal több száz métert kell gyalogolni a senki földjén az állig felfegyverzett határőrök bizalmatlan pillantásaitól kísérve, de ha az utasokat lélekben és gyakorlati tanácsokkal jól felkészíti az idegenvezető – például mikor melyik oldalon nyissuk ki az útlevelet –, minden fl ottul megy, ráadásul a hajnali indulással a csúcsforgalom is elkerülhető a határátkelőkön. Jóllehet már így is magasan jár a nap, amikor turistabuszunk eléri a csodálatos sziklaalakzatairól és a mindent átható sivatagi csendről legendás Wadi Rum völgy bejáratát. Az idő szűke némi mentségül szolgál arra, hogy a körutas program keretei között csak minimális ízelítőt kapunk a végtelen homokmezők világából. Jordániában hamarosan elindul egy projekt azzal a céllal, hogy a sivatagban őshonos állatokat visszatelepítsék egykori élőhelyükre. Talán az öt év múlva idelátogatók már sivatagi sakálokkal is találkozhatnak.

A romlatlan romváros, Petra

A villámlátogatás után Jordánia legfontosabb nevezetessége, Petra felé vesszük az irányt. Az utókor óriási szerencséje, hogy a Krisztus előtt 200–100 között virágkorát élő, az arab nabateus törzs által alapított karavánközpont romjait csak egy hosszú és mély sziklahasadékon keresztül lehet megközelíteni. Ennek köszönhetően csak a környéken élő beduinok ismerték a helyet, a nyugati civilizáció első képviselője, Jean Louis Burckhardt svájci felfedező csak 1812-ben jutott el ide. Ma évi egymillió turista keresi fel a világörökség részét képező és a világ egyik csodájának tekintett romvárost, mégsem érezhető, hogy ökológiailag le volna terhelve. Nagyrészt a földrajzi adottságoknak és talán a helyi értékmegóvásnak, de az is lehet, hogy a fejletlenebb technológiáknak köszönhetően ma is csak ló- vagy szamárháton, illetve kis, zötyögős lovaskordén lehet megközelíteni az egykor 25 ezer ember lakta Petrát. Szerencsére a hozzá vezető, szemet gyönyörködtető színekkel és sziklaalakzatokkal gazdag 1,2 kilométeres szurdokon nem vezették keresztül az áramot, így napszállta után mindenki saját felelősségére botorkálhat ki a hasadékon át. De sötétedés után éjszakai programként is kínálják Petrát: romantikus hangulatú gyertyaösvény mentén lehet lejutni a romokig. A sziklából kifaragott város legjellegzetesebb darabja a rózsaszín árnyalatokban pompázó, páratlan arányú és díszítésű Kincses Ház, de a kiszélesedő völgyben további sírtemplomok tárulnak a látogató szeme elé, sőt az egykori városközpont és a rómaiak által később 8000 fősre bővített színházterem is épen maradt.

Müezzin és skót duda

Ha már a rómaiaknál tartunk, beszéljünk Jerashról is, amely talán a legszebben megőrzött és felújított római kori tartományi városmaradvány az egész világon. A jordániai fővárostól, Ammántól alig egyórányira fekvő várost 747-ben semmisítette meg egy földrengés, és aztán számos további megrongálta. Ám a régészek állhatatos munkájának és a szerencsének köszönhetően olyan építményeket csodálhatunk meg benne, mint Artemisz istennő temploma 11 hatalmas oszlopával, az ék alakú óriási fórum és az első századból nagyon jó állapotban fennmaradt amfi teátrum. A földrengések sem tudták elpusztítani az egykor és most itt virágzó kultúrákat. A római romok felett naplementekor felcsendül az iszlámtól elválaszthatatlan müezzindallam, az amfi teátrumból pedig skót duda hangjai szűrődnek ki. A hangszert még a britek hagyományozták a jordániai katonaságra fennhatóságuk idején. A hatalmas területen fekvő Jerashban az ásatások 1920-ban kezdődtek meg, és eddig még mindig csak a város 10%-át sikerült felszínre hozni. Turizmusa szempontjából azonban komoly reményeket fűz a feltárásokhoz a jordániai királyság. Visszafelé a jordániai–izraeli határátlépés meglepően gyorsan zajlik. Az európai turistáknak nyilvánvalóan kevesebb fi gyelmet szentelnek, mint a mekkai zarándoklatról, a Hadzsról hazatérő palesztinoknak. Az Izrael állam megalakulása óta véres konfl iktusokkal kísért izraeli–palesztin együttélés során számos közigazgatási területre darabolták az országot, sőt a fővárost is. A turisták Jeruzsálemben járva-kelve néha egy-egy biztonsági kapuba és átvizsgálásba ütköznek, vagy egy fal előtt megállítják buszukat, hogy felszálljon és körbejártassa a tekintetét egy felfegyverzett katona, ha a palesztin közigazgatási területről az izraelire készülnek belépni. A járókelő számára mindezek mellett úgy tűnik, békében megférnek egymás mellett a két sémi nép képviselői, különösen a turistákkal élénk kereskedelmet bonyolító jeruzsálemi bazársoron, amelynek egy része sajnos a Via Dolorosára, vagyis Krisztus keresztútjára esik. Itt mindent lehet kapni a fél báránytól kezdve a gázrezsóig, és az áru olyan bőségben terpeszkedik a történelmi lépcsőkön, hogy szinte lépni sem lehet tőle. Ezért a keresztény zarándokok, de még a szentföldi helyszín varázsára szomjazó laikusok se nagyon reménykedjenek abban, hogy egy kicsit is lesz alkalmuk átszellemülni a stációknál. Bár ami igaz, az igaz. A lármás zsibvásár láttán azt legalább megsejthetjük, milyen harag munkálhatott Jézusban, amikor kiűzte a jeruzsálemi templomból a kufárokat…

Három vallás szent helyei

Emellett persze a keresztény emlékek és a Krisztushoz kapcsolódó helyszínek gazdag tárházát vonultatja fel a program Jeruzsálemben: a Szent Sír temploma, Sion-hegy, Getsemánékert, az Olajfák hegye, Mária elszenderülésének temploma benne a magyar kápolnával és a falon túl elhelyezkedő, a palesztin közigazgatás alatt álló Betlehem, Jézus szülőhelye. A szállodák egyébként itt olcsóbbak, mint a belvárosban. A három vallás bölcsőjének tekintett Jeruzsálemben a zsidóság szent helyeit is érinti a túra: Siratófal, Dávid városa, Dávid sírja, és a város látképét uraló muszlim jelképpel, a 7. századból való Sziklamecsettel is megismerkedünk. Jeles ünnepekkor százezer iszlám hívő imádkozik a kék csempével kirakott falak és az óriási, ragyogó aranykupola tövében. A homokkő házak alkotta hófehér Jeruzsálemtől fájó szívvel válik meg az ember, de a Holt-tenger és a közelében található Masada a körút zárónapján felteszi a koronát az egyhetes programra. A 400 méter magas hegyre épült, lanovkával megközelíthető erődöt Heródes király építette olyan korszerű megoldásokkal, mint a padlófűtéses szauna és a csapadékvizet összegyűjtő ciszterna. Miközben kenyérrel, kézből etetjük a sárga szárnyú masadai csókákat, megtudjuk, hogy a vár a zsidóság szörnyű tragédiájának, egyben büszkeségének mementója. Amikor 73-ban a római hadsereg ostrom alá vonta az erődítményt, a zsidók, látva a lebírhatatlan túlerőt, inkább tömeges öngyilkosságot követtek el, mintsem a rómaiak rabszolgái legyenek. „Soha többé Masada!” – esküszik fel ma minden sorkatona az erőd falai között, hogy a végsőkig harcol Izraelért.

A túra fáradalmait a világ teljesen egyedülálló természeti képződményében, a Holt-tengerben pihenhetjük ki. A 420 méterrel a tengerszint alatt fekvő tó rendkívül magas sókoncentrációjának köszönhetően valóban relaxálhat az ember, hiszen a víz felszínén lebeg, nem süllyed el. Az élmény nagyon különös, és télen is bátran élvezhető: az olajos sóréteg áthatolhatatlan réteget von a bőrre, így a parton akár a szél is fújhat, fázni nem fogunk.