Szeptember 19-20-án került sor az alsó-ausztriai Mostviertelben a 9. Fenntartható Turizmus Konferenciára. A rendezvénysorozatot 2008-ban hívta életre a térségben a fenntartható turizmusfejlesztésért elnyert EDEN – Kiváló Európai Desztináció díj, aminek köszönhetően nemcsak a közönség, hanem a szakemberek és a tudásmegosztás felé is nyitni kívánt a Mostvierteli Turisztikai Kft.
Az évente változó témakörök középpontjában a klímaváltozás jelentette kézzelfogható kihívásokra adandó válaszok keresése állt, hiszen az Alpok 1500-2000 méter alatti régióiban egyre kevesebb a havas napok száma és a folyamatok modellezése szerint akár 10 év múlva ezek a térségek lemondhatnak a sídesztináció címről, hiába az egyre jobban melegtűrő mesterséges hó rendelkezésre állása. Ráadásul a kiszámíthatatlan hóviszonyok miatt erősödik a napi látogatók aránya, ami – helyi szállás igénybevétele nélkül – rontja a turizmus jövedelmezőségét az ilyen desztinációkban, miközben a mesterséges hó előállítása egyre nagyobb költségeket emészt fel, amit egyes helyeken megosztanak a sípálya üzemeltetők és szolgáltatók.
Karácsonyi vásár a hegytetőn
A globális klímaváltozás jelentette globális kihívások mellett a fő érdeklődés természetesen a konkrét, már megvalósult példákat övezte, ami osztrák, svájci és német előadók is prezentáltak. Az újfajta turisztikai termékek fejlesztését elsősorban két cél köré csoportosítják: a meglévő síturizmus infrastruktúra használata – pl. felvonók – illetve a helyi lakosság elvándorlásának megakadályozása a hegyi régiókból. Ennek megfelelően számos olyan projekt valósult meg az elmúlt időszakban, ami a sípályákat, azok környezetét veszi igénybe: így pl. hegytetőre telepített karácsonyi vásár, fényjátékkal, egyéb vonzerőelemekkel (Graubünden, Svájc), a téli hegyikerékpározás elterjesztése (Dachstein), a felvonók felső állomásainak egyre komolyabb kiépítése, éttermekkel, szálláshelyekkel, ahol már nem a síelés áll a középpontban, hanem a panoráma (Berner Oberland, Stockhornbahn).
A további vonzerő és szolgáltatásfejlesztések spektruma az egyre különlegesebb hegyi építészettől a felvonóállomásokat összekötő új túraútvonalak vagy épp a hegyi korcsolyapályák fejlesztéséig tart. A klimatikus változások kikényszerítette turisztikai termékfejlesztés kulcsa az innováció és a célcsoportok ismerete – és persze a pénz sem nélkülözhető. A magyarok által is jól ismert alsó-ausztriai St. Corona síterepen mintegy 6.5 millió eurót fektette egy hegyi kerékpár útvonalhálózat kialakításába, amivel 12 hónapos kínálatot hoztak létre ebben a témakörben.
Lebontották a sílifteket
Bemutatásra került az a tiroli falu, ahol 2010-ben jövedelmezőségi okok miatt elsőként bontották le a sílifteket és azóta a klímasemleges turisztikai termékeket fejlesztik, sőt kifejezetten gondolnak a ’schlechtwetter gast’-ra, azaz a térséget rossz időben felkereső turistákra. A sílift bontása egyébként nem várt médiafigyelmet váltott ki a német piacon is, ami egyúttal lehetővé tette az új termékfejlesztési irányok bemutatását is.
A hegyi térségekből való elvándorlás megakadályozása érdekében a már régóta középpontban álló helyi termékek felhasználását fokozzák, lehetőség szerint néhány tízkilométeres körből válogatva az alapanyagok többségét, akár egészét. Ennek köszönhetően a mintegy 29 osztrák gasztrodesztinációban (Genussregion) a szakácsok kiterjedt és személyes kapcsolatot jelentő beszállítói hálózattal rendelkeznek, ami lehetővé teszi a vendégek megbízható, autentikus tájékoztatását is – és ez szintén marketingértékkel bír. Ezeket az alulról építkező folyamatokat természetesen a tartományi TDM szervezet promóciója teljesíti ki Alsó-Ausztria ízeinek bemutatásával, a So schmeckt Niederösterreich kampány keretében. (www.soschmecktnoe.at)
Korcsolyapálya az erdőben
A turisztikai termékfejlesztés további jó példája volt az Alpine Ice projekt keretében megvalósuló fejlesztések bemutatása, ami elsősorban a városban ismert jeges sportok erdei, hegyi környezetbe való ’kitelepítésével’ foglalkozik. Ennek keretében hegyi korcsolyapályák, családi jégparkok épülnek a felvonók közelében, bevezették az ’északi korcsolyázást’, mint új prémium sportlehetőséget, illetve fiatalos, graffitivel díszített módon születnek újjá a hegyi létesítmények.
A vulkánok földje
A konkrét desztinációs szintű példák körét gazdagította a Steirisches Vulkanland, illetve a Bregenzerwald. Az előbbiben a 90-es évek közepétől fordítottak nagyobb figyelmet a turizmusra és mivel úgy értékelték, hogy a ’Délkelet-Stájerország’ megnevezés nem bír elegendő vonzerővel, erős desztinációs márkaépítésbe kezdtek a vulkánok földje témakörben – ezt azóta széleskörű szolgáltatói azonosulás igazolta vissza. Az újfajta pozícionálást a gasztronómia, a kézművesség, az életminőség és az energiafüggetlenség köré szervezték, továbbá a helyben megtermelt jövedelmek 50%-nak helyben való elköltését tűzték ki célul. A vízió nyomán széleskörű vállalkozói együttműködés bontakozott ki, a teljes ellátási láncot helyiek szervezik meg a termeléstől az értékesítésig és a térségbeli nagyobb rendezvényeken a látogatókon kívül 5-10 ezer térségbeli lakos is részt vesz.
A kreatív ipar mint vonzerő
A nyugat-ausztriai Bregenzerwaldban elsősorban a kézművességre alapozták az elmúlt időszak fejlesztéseit, aminek kiágazásait a kreatív iparágakban, a dizájnban, az építészetben sikerült kiteljesíteni, nem utolsó sorban a korábban haldokló szakmák iránt, azokat immár trendiként pozícionálva sikerült a fiatalok érdeklődését is felkelteni. A kulturális fenntarthatóság és a helyi identitás megerősödésének elgondolkodtató összefoglalója az alábbi idézet, amivel a központi kézműves látogatóközpontjukat illetik: ’Ha ebbe az épületbe bemennek a látogatók, akkor magyarázat nélkül is tudják, hogy hol járnak. Ha pedig a helyiek lépnek be ebben az épületbe, akkor tudják, hogy hova tartoznak.’
Összefoglalásként elmondható, hogy az Alpok térségében a klímaváltozás már rövid távon rákényszeríti a turisztikai szereplőket az új termékek fejlesztésére megélhetésük biztosítása érdekében. A példák ugyan első ránézésre távol esnek a magyarországi kihívásoktól, azonban számos esetben, főleg a középhegységeinkben mégis elgondolkodtató a turisztikai fejlesztésekre vonatkozóan, akár a nyári hőség, akár a téli hómentes időszakok jövedelmezőbb turisztikai hasznosítása érdekében.
Víg Tamás, turisztikai szakértő
