Tanulsága az anyagnak, hogy a jövő nem csupán megtörténik velünk, hanem mi magunk alakítjuk. Rajtunk személy szerint is múlik, hogy felvázolt négyféle forgatókönyv közül melyik valósul meg.
Mit jelentenének ezek az eltérő fejlődési modellek a magyar turizmus számára? Az biztos, hogy a környezettudatosság egyre fontosabb lesz az utazóknak. A szolgáltatók kis odafigyeléssel megnyerhetik maguknak ezt a bővülő számú ügyfélkört. Nem feltétlenül kell öko- vagy biohotelnek elnevezni a szállodánkat – bár kétségkívül jól hangzik –, de a reggelizőasztalon mindenképpen alakítsunk ki egy sarkot, ahol a biotermékek közül válogathat a vendég. Ebédnél és vacsoránál sem árt, ha van néhány egészségtudatos kuncsaftoknak való fogás. Gondolkodjunk globálisan, de cselekedjünk helyi szinten. Vásároljunk helyi termelőtől és kínáljunk olyan dolgokat, amelyek a környékre, a tájegységre jellemzőek. Ez a tendencia is örvendetesen terjed, egyre több helyen szerepelnek az itallapon helyi borok, pálinkák. Sokkal erősebb lesz a határon átnyúló együttműködés is. A közelmúltban állapodott meg arról hazánk Horvátországgal, hogy közös bioszféra rezervátumot hozunk létre Szerbia bevonásával a Dráva és a Duna mentén. Egy ekkora védett területnek komoly nemzetközi vonzereje lesz, hiszen három ország adhatja össze a marketingre szükséges forrásokat.
Érdekes határ menti együttműködésről hallani a nyugati végeken is. Lapzártakor jött a hír, hogy a GYSEV átvenne üzemeltetni a MÁV-tól egyes Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron megyei vonalakat. Drukkolok nekik, hogy sikerüljön. Utána már csak a szegedi déli vasúti hidat, a magyarcsanádi vasúti és közúti hidat, a Battonya- Pécska vasutat kellene újjáépíteni, hogy keleten is hasonló integráció jöhessen létre.
