S okan vagyunk, akik beszorulunk az autónkba: azzal járunk dolgoz- ni, bevásárolni, még a családi nyaralást sem tudjuk elképzelni nélküle. Ha nagyon messzire megyünk, akkor legfel- jebb a repülő jöhet számításba, de az is úgy, hogy lehetőleg már a terminál épületében fel tudjuk venni a bérelt autót.
A gazdagok nem autóznak - vonatra ülnek
Ezzel szemben a svájci átlagpogár – ha valaki igen, akkor ő tényleg megenged- hetné magánk az autózás luxusát – éven- te átlag 2100 kilométert vonatozik. Nem túlzás azt mondani, hogy az övék sínen utazó nemzet – persze ebben nagymér- tékben segíti őket a pontos, megbízható és kényelmes vasút. Így nem kell a veze- tésre koncentrálni, csodálhatják a tájat, és közben nyugodtan elfogyaszthatják az évente rájuk jutó tizenegy kilogrammnyi csokoládét.
A helyi vonal mindenekfelett
Amikor kiderül, hogy vonattal megyünk Zürichbe a Keletiből, kicsit megijedtem a rám váró megpróbáltatásoktól. Háló- kocsival utazom: az EuroNight Wiener Walzer este hétkor indul, az ember némi olvasás után lefekszik, és reggel fél nyolckor Zürichben ébred. Németországban valamit javítanak a pályán, ezért kerü- lőre kényszerülünk, ez késést generál. Svájcban a késő nemzetközi vonat he- lyett a munkásokat behordó regionális forgalomnak van előnye, így nekünk kell félreállnunk, utat adva az ingázóknak.
Mark Twain is imádta
Európa első fogaskerekű vasútján (amely 143 éve mindennap üzemel) jutunk fel a Rigi hegyre. A hegyi szerelvény az 1747 méteres csúcstól alig néhány méterre tesz le, közvetlenül Svájc első hegyi szállodája mellett. A két kanton határán 1860-ban épült Rigi Kulm Hotelt immár a család harmadik generációja viszi. (Apropó, két kanton: nem csak magyar betegség a szét- húzás, a csúcsra két irányból is felfutó hegyi vasutat annak idején a két külön régió, Schwyz és Luzern elöljárói építették, és mivel nem tudtak megegyezni a közös használatban, eredetileg az egyik vonal véget ért valamivel a csúcs alatt. Most már szent a béke, a felső végállomást használhatja mindkét járat.) Még egy érdekesség: a világhírű író, Mark Twain még zsurnalisztaként írta meg élményeit a Rigi megmászásáról, és a riport annyira jól sikerült, hogy a XIX. században fellen- dült a svájci turizmus.
Idős kiránduló nem vén túrázó
A magasra épült szálloda gazdái ma sem panaszodhatnak a látogatottságra, tavaly volt minden idők legnagyobb for- galma a hegyen, ahol ingyen Wifi van, és a megfáradt vándorok fine dining étterem vagy a tálcatologatós önkiszolgáló közül választhatnak. A látogatók kilencven szá- zaléka svájci, és teljesen természetes, ha nyolcvan feletti hegyi vándor érkezik fel két túrabottal és széles mosollyal. A ki- látás lélegzetelállító, nemcsak Luzern látszik, hanem a keletnémet csúcsok is.
Bomba bolt a bucherer
Luzernt különben egyszerűen elözön- lötték a kínai és indiai turisták. Első- sorban nem a kultúra iránti olthatatlan szomjúság, hanem egy 1888-ban alapított óra- és ékszerbolt miatt. A nyolc ugyanis szerencsés szám a keleti hiedelemben, és ugyan az ázsiaiak is hallottak már az online vásárlásról, meg a világ nagy lu- xusközpontjaiban is kaphatóak a svájci luxusórák és ékszerek, de mégis minden tehetős kínai álma, hogy egyszer besza- baduljon a Buchererbe. Naponta száz- száznegyven turistabusz érkezik a bolt elé, és azt mondják, egybusznyi látogató átlagban százezer svájci frankot hagy a kasszában. A tehetős vevőket anyanyel- vi szinten mandarint és hindit beszélő elárusítók szolgálják ki, a bolt forgalma pedig még az ország költségvetésére is mérhető hatással van.
Tó, hajó, óra és csoki
Ha nem tudunk forintmilliókat elkölteni, látogassuk meg helyette a világ legré- gebbi fedett fahídjait, az 1332-ben épített Kapellbrückét és a Spreuerbrückét. Nagy- szerű élmény kipróbálni a világ legna- gyobb aktív édesvízi gőzhajóflottáját: van Uri, Stad Luzern, Unterwalden, Gallia vagy Schiller nevű, gyönyörűen karbantartott lapátkerekes is. A tó és a hajó legalább annyira svájci, mint az óra és a csoki: tóból összesen 1484 van az országban, és egyetlen helyi lakosnak sem kell húsz kilométernél többet utaznia, hogy állóvi- zet találjon.
Pörög a lift, hogy többet lásson a vendég
Néhány napnyi turistáskodást az ország nevét adó Schwyz kanton is megér. Itt alakult az államszövetség, 1291-ben há- rom őskanton egyesülésével jött létre az ország. Goldauban, egy korábbi tragédia helyszínén (a hegyorom egy földcsu- szamlás következtében a völgybe zú- dult, elpusztítva egy falunyi lakosságot) állatparkot hoztak létre az Alpesekben élő állatoknak. Európai bölényt, muflont, zergét, hiúzt, vadmacskát, mosómedvét és sok más állatot láthatunk, némelyiket meg is simogathatjuk. Itt különle- ges felvonók üzemelnek: a Stuckli Rondo a Hochstuckli hegyre visz fel, és menet közben kétszer teljesen körbefordul, hogy mindenki egyformán élvezhesse a pa- norámát. Fent pedig vár Európa leghosz- szabb gyalogosfüggőhídja két hegy kö- zött: a Skywalknak nevezett, 374 méteres fesztávolságú híd a közepén 58 méterre van a föld felett, és ha az átgyalogolás közben éppen szembejön velünk egy mókás kedvű iskoláscsapat, falfehér arccal tapasztalhatjuk, hogy mennyire kileng a fémszerkezet.
A Pilátus-hegyi radar mindent lát
A Stanserhorn csúcsra (1848 méter) kabri- óval mehetünk fel. Ez nem egy sportkocsi: a világ első nyitott fedeles libegője. Fan- tasztikus élmény kikönyökölve, a szél- fújást is érezve emelkedni a magasba, ahol szintén ingyenes Wifi, gyorsétterem és szuvenírbolt vár, így lehet posztolni, vásárolni, kalóriát pótolni.
A néhány napos svájci út csúcspontja – több értelemben is – a Pilátus-hegy. Ide a világ legmeredekebben emelkedő fogas- kerekűje visz fel – néha 48 százalékos hágón kaptat fel a szerkezet. Bőven két- ezer méter felett vagyunk. A 2118 méteres csúcsról katonai radar pásztázza az eget egészen Németországig: a davosi Világ- gazdasági Fórum idején minden évben innen vigyáznak az állam- és kormány- főkre. A hegy a monda szerint Poncius Pilátus nyugvóhelye, ezért a középkorban szigorúan tilos volt megmászni. Most ki- csit más a helyzet: naponta hét-nyolcezer ember fizeti ki a fel- és leszállításért a het- ven svájci frankos jegyet, és költ a csúcson további komoly összegeket.
Figyeld az eget! Érdemes
Luxusszálloda, fine dining étterem – ma- gyar séffel! –, kávézó és sok egyéb van a lé- legzetelállító panorámájú komplexumban, ahol azért nem árt figyelni az időjárásra is – rossz idő esetén ugyanis leáll a köz- lekedés. Marcus Degen, a szálloda ital- és ételbeszerzője 2011-ben tizenegy éjszakát töltött egyedül a bezárt szállodában, mert olyan vihar volt, hogy nem lehetett biz- tonságosan használni a libegőt. Nem volt vészes, meséli mosolyogva, de az eset arra is rávilágít, micsoda logisztikai tervezést igényel ennyi embert naponta kiszolgálni kétezer méteren.
Magaslat, te drága!
Csak sörből, borból és ásványvízből heti tizennégy palettányi fogy, és ha beteg lesz valaki, nem biztos, hogy le tudják vin- ni helikopterrel. Lavinaveszély miatt az egyik oldal novembertől áprilisig le van zárva, de még nyáron is negyvenöt per- cébe kerül a rendőrségnek, amíg ki tud szállni, ha dorbézoló vendég van a ház- ban. Szerencsére ilyen ritkán fordul elő, az oxigénhányos helyzetben a kapatos vendég hamar elalszik – talán nem vé- letlen, hogy ebben a szállodában délután egyig szolgálják fel a reggelit... Megtudom az áraikat is: egy főre 235 svájci frankba kerül egy éjszaka, ebben a fogaskerekű ára mellett benne van egy négyfogásos vacsora és az üdvözlőital is.
