Mennyei ozsonna és ordenáré macskamulatók
Van egy utca Budapesten, amelynek különleges a múltja, máshoz nem hasonlítható a jelene, és minden bizonnyal így lesz ez a következő nemzedék idején is. Ez a Király utca, amelynek egykori, sajátos miliőjét, vendéglőit, fogadóit, szállodáit, kisebb panzióit és hangulatát elevenítjük fel sorozatunkban – a huszonnegyedik órában, mielőtt e patinás múltú városrész végleg eltűnne a feledés homályában.
Sorozatunk első részében az Orczy-házat mutattuk be, most nézzünk körül az azzal szemközt fekvő épületek környékén!
A Hercli sütije
Az Orczy-házzal átellenben, a páros oldal elején a Gyertyánffy-ház magasodott. Egykor Pest büszkeségének számított, hiszen ez volt a város első négyemeletes épülete, akkora alapterülettel, amely a jelenlegi Anker köz szép ívű ikeregyüttese helyén egészen a mai 10-es számig húzódott. Itt üzemelt a Herzl kávéház, amelyet zsidókávéháznak is hívtak a pestiek. A „Hercli”-ben lehetett a város legízletesebb uzsonnáját kapni: friss babkávét gödöllői Korona uradalmi teljes tejből, két hüvelyk tejszínhabbal, öt cukorral. Mellé speciális tészta dukált, mazsolás, fahéjas omlós sütemény. Utcán át is el lehetett vinni – annyian keresték, vitték, alig győzték sütni a cukrászok a műhelyben.
Magad, uram…
Ahogy a Hercli eltűnt, ugyanígy sajnos az utca túloldalán a 7-es szám is a múlt emléke ma már. Pedig érdemes róla néhány szót ejtenünk, hiszen ott kapott helyet a Berger-pince, a budapesti kuplék szülőhelye, ahol az énekesek a produkciójuk elhangzása után maguknak tányéroztak a vendégeknél. És ettől a helytől kezdve a macskák vették át hatalmukat a Király utcában!
A pesti Pigalle: sok macska és némi disznó
Ugyanis négy Macska nevű, gyanús éjjeli mulató működött egymás mögött: a Fekete, a Kék, a Vörös és a Tarka. Ezek rövid idő alatt híresből hírhedtté váltak. Az első mindjárt az utca elején, a 9-es számú házban működött. Ez eredetileg sörház volt. amely később mulatóvá alakult. A Király utca 11-ben Emmeling Lajos, a „Sauwirth”, a „disznógazda” kocsmája volt. Korabeli tudósítások a következőképp írja le e hely sajátosságait: a tulaj azzal vált híressé, hogy másképp kezelte vendégeit, mint a kor szerinti előírás. Vendégeit letegezte, olyan gorombán beszélt velük, mint a pokróccal, és e különleges, folyamatosan pergő „szótűzijáték” meglepő módon nem elriasztotta a vendégeket, hanem tömegeket vonzott a disznómódon beszélő gazda kocsmájába.
A Kék Macska Disznóvá alakul át
A vendégeivel randán beszélő Lajostól csupán néhány lépésnyire, a 15-ös számú házban működött a pesti leghíresebb „zengerája”, a Blaue Katze, a Kék Macska bár. Tulajdonosa után Feuchtinger dalcsarnoknak is hívták. Itt német kuplékat, burleszkeket és kabarészámokat adtak elő, és a kor legnevesebb pesti német mulatójának számított. Még Jókai Mór is megemlékezett róla egyik írásában, és nyilván Mikszáth is járt falai közt, mert Cassius álnéven a következőket írta egyik cikkében: „Az orgiák, a kiélt sanzonénekesnők, a frivol couplettek hajléka ez.” A Kék Macska 1855-től az éjjeli pillangók, rossz életű lánykák gyülekezőhelyévé vált. Az 1890-es években esténként a hírhedt Brettli színpad működött ugyanitt. Ez volt az első pesti mulató, ahol a társadalmi élet nevezetességei is megjelentek. Ágai Adolf szerint nagyobb volt a híre külföldön, mint Petőfinek, a tokaji bornak vagy a magyar lónak együttvéve. Ahogy írta: „Inkább ráillett volna a Kék Disznó elnevezés, mert ami ebben a »dalcsarnokban« elhangzott, az inkább röfögés volt, mintsem nyávogás. Még a sokat megélt dragonyos káplárok is belepirulhattak abba, amit a Kék Macskában átéltek éjjelente…”
„Edward király, angol király, léptet fakó lován…”
Amikor a későbbi VII. Edward angol király még trónörökösként Pesten járt, szinte naponta megjelent a Kék Macskában. A Budapest folyóirat 1868. novemberi száma említi, hogy beleszeretett a mulatóhely világszép énekesnőjébe, Waldan Jeanettbe. Az induló románcnak azonban Viktória királynő rövid úton véget vetett. Az énekesnőnek amúgy öreg korában a Teleki téren kávémérése volt, ahol vendégeinek néha-néha felelevenítette a vele ifjú lány korában történteket. A Kék Macskában Bismarck birodalmi kancellár fia is botrányba keveredett: ő ugyanis egy ízben totál részegen Ádám-kosztümben jelent meg barátaival a nézőtéren. Ám a rendőrök nem a meztelen Bismarckékat, hanem a felháborodott közönséget távolították el. Táncolt itt még az orleans-i herceg, a szerb király, és sorolhatnánk tovább a mulatós kedvű, ledér fejedelmeket. Mindez együtt kavargott a pesti dzsentrivilág, a kétes hírnevű színpadi szereplők és kéjhölgyek kavalkádjával, és ez az úri züllöttség olyan keresetté vált, hogy aki e velejéig romlott éjszakai életbe bepillantást akart nyerni, annak búsás belépti díjat kellett fizetnie.
Kalmár M. György
Vendég&Hotel, 2011. július-augusztus
